A “light” termékek egyre nagyobb teret kapnak a boltok polcain. Még azok is hamarabb nyúlnak ezekhez az élelmiszerekhez, akik egyébkén nem is küzdenek súlyproblémával.
Ennek oka pedig, hogy a light szóhoz általában pozitív asszociációk társulnak, hiszen könnyebben veszi meg a vásárló a pozitív kicsengésű, „könnyed” terméket, mivel az nem tartalmaz hízásra hajlamosító összetevőt. Ezért viszont sokszorosan megfizetünk: először a termék árában, később pedig a várható következmények tekintetében, például a testsúly lassú gyarapodásában. Fogyasztásuk ugyanis elvileg előnyös is lehetne, ha természetes anyag lenne a light tulajdonságért felelős adalék.
Maga a light szó, csak akkor alkalmazható, ha az energiaérték legalább 30 %-kal csökkentett, azon tulajdonságok feltüntetésével, amely(ek) által az élelmiszer teljes energiatartalma csökken. Az élelmiszeriparban ez nem pontosan ezt jelenti, hogy csökkentett energiatartalmú saját magához képest.
Így születhettek meg kifejezetten kalóriadús és zsíros élelmiszerek light változatai – majonéz, sajtok, kakaópor, fagylaltok- amelyek még így is kalóriadúsak, de az élvezeti értékük nagy része az elvesztett zsírral együtt odavan, hiszen vannak olyan termékcsoportok, amelyeknek egyszerűen a zsírtartalom a lelke.
Energiaszegény és energiamentes
Energiaszegénység esetén a termék energiatartalma nem haladhatja meg a 40 kcal (170kJ)/100 g-ot szilárd anyagok, és a 20 kcal (80 kJ)/100 ml-t folyadékok esetében.
Alapanyagra vetítve képzeljék el a paradicsomot (18kcal/100g), vagy a karalábét (27 kcal/100g). De a répa (41 kcal/100g) és a burgonya (77 kcal/100g) a törvény szerint már nem energiaszegény élelmiszerek, lightnak is csak akkor elég lightok, ha van mellettük egy legalább 30%-al zsírosabb répa. Vagy burgonya.
Az energiamentes pedig pont annyira energiamentes, mint amennyire az alkoholmentes sör alkoholmentes. Esetükben a fenti határértékek 4 kcal (17 kJ)/100 ml, nem pedig nulla, mint ahogy azt elsőre gondolnánk. Ilyen élelmiszer a Coke Zero, a víz, az üres kávé, és az üres tea.
A becsapás itt kezdődik:
Édes étel fogyasztásakor szervezetünk fel van készülve arra, hogy az édes ízzel energiatöbblet is párosul. A szervezet megindítja az inzulin termelését, amely az egyetlen vércukorszintet csökkentő hormonunk. Az inzulin miatt a vércukorszint csökkenés hatására pedig éhségérzet alakul ki újra, hiszen tényleges energiabevitel nem történik. Sokszor az összefüggés fel sem tűnik, hiszen időbeli eltolódás van a két esemény között. Csodálkozunk, hogy még csak rövid ideje fejeztük be az előző étkezést, máris éhesek vagyunk. Újabb főétkezés azonban még odébb van, ezért némi nassolással tompítjuk véget nem érő étvágyunkat. Hasonló a helyzet a light italokat fogyasztóknál, ahol hamarabb és intenzívebben lesznek éhesebbek: a szénsavas üdítő gyorsabban szívódik fel. Amit tehát megspórolunk a light fogyasztása révén, azt bőven megfizetjük egyéb, az éhséget csökkentő többletfogyasztás formájában.
Lelkiismeret is megnyugszik, hisz méltán érezheti ilyenkor a fogyókúrázó, hogy ő megtette azt, amit meg kellett tennie a súly megtartása vagy az egészsége érdekében, így más módon büntetlenebbül vihet be kalóriát. Elaltatva lelkiismeretét és személyes felelősségérzetét, könnyebben fogyaszt olyan terméket, amely valóban több kalóriát tartalmaz a kelleténél.
Jól tudják ezt a kitalálók is. A teóriát pedig bizonyítja több kimutatásból egyet kiragadva, hogy pl. az USA-ban a kalóriaszegény készítmények bevezetésével párhuzamosan a lakosság testsúlya nem csökkent, hanem nőtt.
Ha még ez nem lenne elég:
Adalékanyagok
A fogyasztott termék édes ízét pótló anyag általában szintetikusan előállított vegyület, hiszen az ilyen anyagokkal jóval kevesebb gondja van az előállítónak, mint az esetleg gyorsabban romló vagy instabil természetes formával (pl. szorbit, xilit, stevia, articsóka, édesgyökér-kivonat). A mesterséges anyag a szervezet számára nem hasznosítható, sőt inkább teher, lebontja vagy a szervezetben lerakódik és csak lassan ürül ki. Emésztésekor valamilyen anyagcsere termék keletkezik. Ilyen az aszpartámból vagyis az L-aszparagil-L-fenilalanin-metilészterből pl. aszparaginsav, fenilalanin és metanol. A metanol (metil-alkohol) például igen káros a szervezet számára, és hatása hosszabb távon, rendszeresen fogyasztva kiszámíthatatlan (idegi működészavarok, látáskárosodás stb.). Arról pedig alig tudunk valamit, hogy az aszpartám átjutva a vér-agy gáton milyen hatásokat fejt ki, illetve a keletkező bomlástermékek milyen kölcsönhatásba lépnek más ételekben lévő anyagokkal.
Fontos szempont legyen a mértékletesség! Bármit is eszünk, az elsődleges szempont ez legyen.
Társunk az étel mennyiségét szabályozva a gyomorballon, mely műtét nélkül vezet el célunkhoz. A “lájtos” élelmiszer helyett válasszuk a gyomorballon terápiát, ahol a 6 hónap alatt elsajátítjuk és megszokjuk, mi az az ételmennyiség, amely elfogyasztásával súlyunk csökken, majd beáll a normál szintre.
